Rólam

Családi gyökerek

Édesanyám, Komlósi Ilona tanítónő volt, édesapám, Orosz Pál festőművész. Testvérem, Barna – kottagrafikus, autodidakta költő és képzőművész – szintén szenzitív, alkotó lélek volt. Tőlük tanultam meg, milyen fontos a figyelem, az érzékenység és a belső hit.

A családomban generációkon átívelően jelen volt a tanítás, a lelkészi hivatás és a közösségért való felelősségvállalás. Ez a szellemi örökség ma is velem él – meghatározza az életszemléletemet, az erkölcsi és spirituális értékrendemet és áthatja mindazt, amit teszek.

Matematikától az emberi lélekig

Az ELTE Trefort utcai Gyakorlóiskolában érettségiztem 1968-ban. Tanulmányaimat az ELTE TTK matematika–fizika szakán folytattam, és 1973-ban középiskolai tanári diplomát szereztem. Diplomamunkámat informatikából írtam, ezután öt éven át a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben dolgoztam. Ennek három éve Münchenben telt, a Siemensnél, ahol a matematikai nyelvészet területén tevékenykedtem, és ekkor kezdtem el a rendszerelmélettel is foglalkozni.

1976-ban férjhez mentem Hajnal Alberthez, és két fiunk született. Az anyaság élménye új irányt adott az életemnek – háttérbe szorultak a számok, és előtérbe került az emberi lélek.

Már tízéves koromban pszichológusnak készültem, így két kisgyermek mellett felvételiztem az ELTE BTK pszichológia szakára. 1987-ben diplomáztam, majd 1990-ben klinikai szakpszichológusi képesítést szereztem.

Terápiás tanulmányaim és módszereim

A pszichológiai tanulmányaimat több hazai és nemzetközi képzéssel egészítettem ki. Elsőként a jungiánus szemlélet hatott rám, majd hipnózis, autogén tréning, imaginációs és különféle testorientált módszerek (bodywork, Body Mind Centering, szomatoterápia) is gazdagították a látásmódomat. Az autogén tréning azóta is alapmódszerem – nemcsak tanítom, hanem saját élményből is ismerem gyógyító erejét.

1984-ben és 1986-ban részt vettem a szegedi kliensközpontú konferenciákon, Carl Rogers munkája mély benyomást tett rám, és a humanisztikus pszichológia egyik fő irányommá vált.

1990-től Beata Bishop vezetésével kezdtem elmélyülni a transzperszonális pszichológiában, majd 1998-ban a hollandiai Boswijk Intézetben szereztem transzperszonális terapeuta képesítést.

Kezdeti szakmai tapasztalatok

Pályámat az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Baleseti Osztályán kezdtem mozgásukban korlátozott emberekkel. Később dolgoztam a SOTE Pszichoszomatikus Ambulanciáján, a Mentálhigiénés Központban, valamint részt vettem a Simonton-módszer magyar adaptációjában, amely a daganatos betegek pszichológiai támogatását szolgálta. 1997-ben megjelentettem a Transzformáció társasjátékot, 1999-ben pedig megalapítottuk a Szivárványház nevű terápiás központot.

A transzperszonális pszichológia útján

Pszichológusként hamar világossá vált számomra, hogy a krízis és betegség gyakran a lelki megújulás kapuja. Ez vezetett a transzperszonális pszichológia felé, amely az emberi tudat spirituális és egzisztenciális dimenzióit is integrálja. 1994-ben megalapítottam a Magyar Transzperszonális Egyesületet, és oktatóként részt vettem több egyetemi képzésben is. Négy kiképző csoportot vezettem, 2003-ban pedig létrehoztam a Kheiron Központot, ahol ma is szervezek és vezetek csoportokat.

A születés mint terápiás kapu

A kilencvenes évektől kezdve egyre mélyebben foglalkoztam a magzati és születés körüli élmények pszichológiai jelentőségével. 2001-ben létrehoztam a „Születni–újjászületni” csoportot, majd megalapítottuk a Születés Kísérleti Műhelyt és a Perinatus Alapítványt. Célunk, hogy a születés testi-lelki támogatása beépüljön a pszichoterápiás és prevenciós gyakorlatba.

Spirituális élmények és módosult tudatállapotok

A nyolcvanas évektől kezdve foglalkoztatott a spirituális élmények pszichológiai kísérése. Halálközeli élmények, módosult tudatállapotok, egzisztenciális krízisek jelentettek számomra fontos terápiás és kutatási területet. 2001-ben a SOTE konferenciáján előadást tartottam a halálközeli élmények szomatikus következményeiről, később kollégáimmal a spirituális krízisek lehetséges terápiás útjait vizsgáltuk.

Szemléletformáló közösségek és ökológiai elköteleződés

Számos szakmai és civil kezdeményezés alapítója, elindítója és aktív résztvevője voltam. A pszichológiai szemléletet mindig is élő közösségekben szerettem megvalósítani. 1989-ben Galgahévízen elindítottam a Galgamenti Népfőiskolát, majd létrehoztuk a GAIA Alapítványt és a Galgafarm ökofalut. Azóta is tagja vagyok a nyimi ökoközösségnek, ahol jelenleg is élek.
Az ökológiai válság kérdésére már a hetvenes években felfigyeltem, és azóta is keresem a természethez való kapcsolódás lehetőségeit.

Spirituális út és meditáció

1970 óta rendszeresen végzek meditációs gyakorlatokat. Férjem révén tagja lettem Szepes Mária hermetikus körének, majd 2005-ben, Jan Boswijk mentorálása mellett megalapítottuk a Szelíd Mosoly Buddhista Közösséget, Thich Nhat Hanh tanítása alapján. A belső jelenlét és tudatos légzés az életem és segítő munkám alapja lett.

Oktatás, tanítás, szakmai jelenlét

Mindig tudtam, hogy emberekkel szeretnék dolgozni. Pályám során dolgoztam pszichiátriai osztályon, nevelési tanácsadásban, pedagógiai szakszolgálatban, majd egyre inkább a felnőttképzés, szupervízió és csoportos önismeret felé fordultam. Tanítottam többek között a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, a Pécsi Tudományegyetemen, valamint több pszichológiai képzés meghívott oktatójaként is.

Jelenleg főként szervezéssel, képzéssel és tematikus csoportok vezetésével foglalkozom – ahol a spirituális krízis, létélmény és a családi kapcsolatok gyógyítása kerül fókuszba. A kísérés számomra nem tanácsadás, hanem jelenlét: egy biztonságos tér, ahol valaki önmagára találhat.